Balaton nagykör

Májusban olyan jól sikerült a balatoni bringatúránk, hogy Eszterrel elhatároztuk, sort kerítünk a tó másik felére is. Múlt héten pénteken reggel indultunk, 11 előtt értünk Balatonlellére, ott parkoltuk le az autót és elindultunk Szántód irányába. A déli parton sokkal könnyebb bringázni, sík, kevésbé tagolt és itt is vannak nagyon szép szakaszok.

 

Szántódon épp elcsíptük a kompot, mondjuk sokat úgysem kellett volna várni rá, mert májussal ellentétben ilyen nagy forgalomban nem menetrend szerint fordulnak, hanem folyamatosan, amint megtelik egy hajó.

Tihanyban a kikötőben ugyanannál a büfénél ettük a hot-dogot, ahol múltkor, Eszter feltöltődött.

Ekkor, bár lógott az eső lába, még szép idő volt. A kikötőhöz közeli (Füred irányában) strand annyira megtetszett, hogy meg is álltunk fürdeni, lazításképpen én az olimpiai közvetítésbe hallgattam bele, Eszter olvasott.

 

3 óra körül indultunk tovább Füredre, mert bár a Balatont másik irányba kerültük meg, de a kedvenc fagyizónknak nem tudtunk ellenállni, megérte az a plusz 8 km.

4 órakor indultunk aznapi végcélunkhoz, Kékkútra. Balatonakalin bevásároltunk, utána megnéztük az 1770-es években megnyitott műemléktemetőt a jellegzetes szív alakú sírköveivel.

Hogy ne csak a Balaton mellett tekerjünk, Zánkánál északnak vettük az irányt a Káli-medencébe. Ez nagyon tetszett, gyönyörű tájakon vezetett az út, szép falvak, állatok az út mellett, szép kilátás vissza a Balatonra vagy előre a Badacsonyra.

 

 

 

 

Kékkúton Bence barátomék nádtetős parasztházában szálltunk meg, ez nagy élmény volt mindkettőnknek, ahogy a 68 fős falu is nagyon tetszett. Jó levegő, őzikék a kert végében, szép kilátás, csend és éjszaka teljes sötétség. Eszter vacsora után gyorsan elaludt, aznap 68 km-t tettünk meg.

 

Másnap, szombaton, 9 előtt indultunk tovább, az előző napi szép tájak hatására nem mentünk le egyenesen a tóhoz, hanem Káptalantóti felé indultunk Badacsonytomaj irányába. Reggel elfelejtettük Eszter szemcseppét, ezt szép környezetben pótoltuk. Badacsonytomajban vettünk reggelit, amit Badacsonytördemicen az állomáson fogyasztottunk el.

 

 

Szigligetnél visszatér a bringaút a 71-es túloldalára és ismét többnyire sík szakaszokból áll. Balatongyöröknél rövid pihenőt tartottunk a Soó-öbölnél.

 

 

 

 

Átkeltünk a Zala felett és Balatonberényen ebédeltünk, sült kolbász, lángos; Balaton.

 

Még Fenyvesen elkapott minket az eső, felvettük az esőkabátokat, hátizsákra huzat és egy órát így tekertünk. Boglár előtt Eszter defektet kapott, egy kemény tüske okozta, szerencsére az eső ekkor már csak szemerkélt.

 

 

 

A második napon 85 km-t tekertünk, ez Eszter egyéni rekordja (múltkor bő 77 km volt), a 17 km/h-ás átlag is elég tisztességes tőle és bringájától ezen a távon (összesen 153 km) és ilyen tagolt bringaúton. Lellén egyben bedobtuk a kocsiba a bringákat, hazafelé Eszter még egy ideig szórakozott, "élveztük a sikert", végül elaludt, aztán jöttünk kéccá'húsz felett :)

 

 

 

 

 

 

Endomondo-val végig követtem az utunkat:

 

Nagyon jól sikerült, nagyon jó visszagondolni rá, remélem, amolyan családi hagyomány válik ebből a Balaton kerülgetésből, legközelebb két nap alatt talán már az egész Balatont megkerüljük.