Mai első célpontunk a Natural Bridges nemzeti park volt.
Időben keltünk, a recepciós maga is vezetett túrákat (ezt még a tegnap esti
társától tudtam meg), eligazított, hogy merre induljunk, mennyi időt szánjunk
az egyes helyeken a látnivalókra, a nap fő attrakciója ugyanis az ArchesNational Park volt. A sziklahidak Blandingtől kevesebb, mint 1 órányi útra
vannak, maga az út is nagyon szép volt. 3 híd van a parkban, egy 14.5 km-es
autós körútra vannak felfűzve olyan kilátóhelyek, melyekről megcsodálhatók.
Természetesen mindegyikhez túrák is vezetnek és bár ezek nem
hosszúak (1-2 km-es körök), 50-150 m szintkülönbséget kell legyűrni, így az
időbeosztásunk miatt csak az egyikhez (Owachomo híd) mentünk le gyalog is. Nem
bántuk meg, alá is lehetett állni, nagy élmény volt.
A Natural Bridges után Moab felé vettük az irányt és kb. 2
óra múlva elérkeztünk az Arches („ívek”) nemzeti parkba, itt található a híres
Landscape Arch és Delicate Arch is. Míg a sziklahidaknál a kanyargó folyó
visszaforduló öbleiben vájta ki a hidak nyílását, az Ívek természetes erózióval
alakultak ki. Meglepődtünk, milyen óriási a park (sokkal nagyobb a Monument
Valley-nál), mindenütt érdekes sziklák, gyönyörű kilátás a völgyekre és
természetesen túraútvonalak az ívekhez.
Elsőként végigmentünk a 28.5 km-es út legvégére a Landscape
ívhez. Innen még 1.6 km-re van az ív, homokos, köves ösvényen érhető el.
1991-ben egy óriási darab letört az aljáról, az egyik látogató (Royce Morrison)
le is fényképezte a pillanatot.
Azóta nem lehet
bemenni az ív alá, szerencsére egész közelről fotózható. A távolabbi Double O
ívhez is vezetett ösvény, méghozzá a sziklákon keresztül, korlátok nélkül.
Elsőként elég ijesztő látvány, ahogy a turisták egyensúlyoznak felfelé, baleset
szerintem azért nem történik, mert a szikla baromira tapad, alig lehet csúsztatva
elfordítani rajta a lábunk. Ennek ellenére volt, aki csak pókjárásban mert
lejönni és persze shit happens, amikor már kifelé mentünk a kanyonból, először
szirénázva tépett velünk szembe egy ranger, pár perccel később követte egy
mentőautó is…
A kanyon másik nevezetességét már csak messziről fotóztuk
le, közelebb csak hosszú túrával lehetett volna menni, amikor ideértünk, még
nem ebédeltünk, délután 1 óra volt és előttünk volt még több, mint 700 km
vezetés. Persze nem is tudtuk, mire számítsunk, az Arches kanyonban akár egy
napot is el lehet tölteni túrázgatással, én legközelebb bringával szeretném
bejárni.
Az út visszafelé Vegasig szintén nagyon szép de leginkább nagyon hosszú. Utunkat a technika
is segíti, a navigálásban a Navigon segít és bár otthon elfelejtettem Utah
állam térképét letölteni, Grand Canyon Village-ben míg bevásároltunk, lejött
egy ingyenes hálózaton. A kocsiban pedig műholdas rádió is van, korábban ennek
sem láttam értelmét, viszont az óriási választék és az, hogy több ezer kilométeren
és különböző államokon keresztül tudjuk az összest hangolás nélkül fogni, most
nagyon tetszik. Természetesen a telefonomhoz is többféle módon kapcsolódik, így
a hozott anyagot is fogyaszthattuk.
Viszonylag korán, 9 körül elfoglaltuk a szállásunkat a
Stratosphere közelében, így este még elmentem futni egy 8 km-es kört, újabb
skalppal gyarapítva a Nike+ útvonalaimat és 8 km-t hozzátéve a mai 1050 km-es távunkhoz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése