Mára egyetlen programunk volt, a Halálvölgy (Death Valley),
immár Kaliforniában. Végre volt időnk aludni (6 órát), már 6 előtt felkeltünk,
de a szokottnál kényelmesebben indultunk, kihasználtuk a gyér reggeli forgalmat
és végigkocsikáztunk a Las Vegas Strip-en, utolsó pillantás a Luxorra (öcsémnek
nagyon bejött) és megnéztük világosban a híres üdvözlő táblát is.
Vegasból a Halálvölgy 2 órányi kocsikázásra van, itt a
belépési díjat ($20) nem sorompós fülkéknél (mint a Grand Canyonnál és Arches
Parkban) és nem is a látogatóközpontban (mint a Natural Bridges parkban) kell
fizetni, hanem a bejövő utak melletti automatáknál, ellenőrzés gyakorlatilag
nincs, de nem hinném, hogy egy nemzeti parkot látogató ezt bliccelné el, az
áthaladó forgalomnak pedig így lassítania sem kell. Pár éve a Dante’s View kilátóhelyre nem lehetett felmenni,
útépítés miatt zárva volt, akkor az egyik magasan fekvő szellemváros látogatása
során tudtuk a völgy teljes panorámáját megnézni. Most az út nyitva volt, ez volt
az első állomásunk, gyönyörű a kilátás, egyszerre látszik a tengerszint alatt
85.5 méterrel fekvő Badwater és a ~3400 méter magas Telescope csúcs.
Megálltunk a Zabriskie Point-nál is (itt játszódik az
azonos nevű film pár jelenete is), az érdekes formájú, sárgás színű sziklákra
van jó kilátás. Zabriskie a Halálvölgyben is működő bórax bánya igazgató
helyettese volt és neki is köszönhető, hogy a völgyet felfedezte a széles
közönség, turisztikai célpont lett, 1994-től
pedig nemzeti parkként őrzik épségét.
Következő állomásunk Amerika (az egész kontinens) legmélyebb
pontja, Badwater volt. Ha valaki kitartó és messze begyalogol, egyre
érintetlenebb sórétegen taposhat. A Halálvölgyhöz képest nem is volt annyira
meleg, a kocsi szerint 37 fok volt árnyékban.
A hőmérséklet miatt ez kedvelt
tesztpálya különböző autóknak, odafelé egy restaurált régi Chevy Camaro
gazdájával beszéltem, a vele lévő srác építette bele a légkondicionálót, azt
jöttek tesztelni. Később a látogatóközpontnál egy elmaszkírozott, a hangja
alapján nagyon komoly motorral szerelt A Mercit is láttunk, a kanyonból kifelé
pedig ultra alacsony kibocsátású Dodge kisbuszokat teszteltek.
Visszatérve a
Badwater-re, itt készítettem a nekem eddigi legjobban tetsző képet, címe: A Halálvölgy zászlója :)
Egy helyen földúton az autókat is beljebb engedik a völgybe,
itt található az Ördög golfpályája, érdekes, mély barázdákkal.
A tegnapi hidak és ívek után azt javasoltam, hagyjuk az itt
található sokkal kevésbé látványos természetes sziklahidat, a rövid autós
kitérőre („artistic drive”) azért elmentünk, megnéztük a színes sziklákat.
A
völgyben minden elég drága; Vegasban $3.6 körül lehet venni egy gallon benzint
(átszámítva 220-230 Ft literje), $1.8 egy literes kóla, itt $5.2 volt gallonja
és $4 a kóla.
A völgyből kivezető úton korábbi útjaim tapasztalata alapján
felülbíráltuk a navigációs rendszer ajánlását és nem a rövidebb idő alatt
bejárható, de hosszabb, magasabb rendű 395-ösön mentünk Bakersfield felé, hanem
az 1500 méteres hágón kiérve a Halálvölggyel párhuzamos völgyön délnek vettük
az irányt. Nem bántuk meg, egyrészt időt nem vesztettünk, hiába 55 mérföld a
megengedett, 75-el simán lehetett nyomni, csak az elmúlt napok esőzései miatti
átfolyások után maradt törmelékek előtt kellett fékezni. Másrészt épp két
vadászgép gyakorlatozott ebben a völgyben, egyszer-egyszer meg is álltunk
fotózni és meghallgatni őket.
Azért Villám McQuenn-t leutánoztuk:
A sebességhatárokra visszatérve: sokszor hallani, hogy mit
tötymögnek itt az autók 55-el (~90 km/h) az autópályákon. Akárhogy is
számolhatjuk a határokat, az biztos, hogy extrém helyeket (pl. los angeles-i
reggeli dugók) kivéve nagyobb átlagsebesség érhető el, mint Európában. Bár
autópályákon óvatosabbnak tűnnek a 75 és 80 mph (120-130 km/h) sebesség
korlátozásaikkal, nagyon sok esetben szimpla országutakon is megengedik a 65
mph-t (105 km/h). A teherautók
autópályán is jöhetnek a személyautókkal azonos sebességgel, ez se okoz tehát
torlódásokat, persze a kaptatókon ők is belassulnak. Ami a közlekedéssel
kapcsolatban nekem is fura volt, a biciklis utak és sávok terjedése. New
Yorkban egyre több zöld biciklisávot különítenek el, tárolóhelyek is bőven
akadnak, de igazán a vidéki utak leptek meg. Az kevésbé, hogy elhagyatott
helyeken két városka között az út mellett van egy külön biciklis út (néha csak
karbantartott földút), de hogy a kétszer kétsávos, 105 km/h-s sebességhatáros út
mellett is legyen egy bringasáv, ez fura. A szándék a bringások kiszolgálására
dicséretes (a tömegsportok közül a kerékpározás nagyon népszerű az USA-ban), a
biztonság ilyen lazán vétele viszont meglepett. Bár lehet, hogy otthon a
Kiskörúton leválasztott bringasávban veszélyesebb tekerni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése