Szokás szerint valamivel reggel 6 után indultunk útnak, a
gyér szombat reggeli forgalomban Hayward-ról kb. 20 perc alatt beértünk San
Francisco belvárosába a Bay Bridge-en keresztül. Nem csak a korai időpont
miatti sötét, hanem a köd is hátráltatta a fotózást, ráadásul az eddigi napok melege után kicsit csípősnek éreztük a 13 fokos hőmérsékletet, így időhúzás céljából
beültünk egy kávézóba és csak utána indultunk a városba. Az olasz negyedben a
lámpaoszlopokon lévő trikolor jelzi, hol is vagyunk, amúgy csak feltűnően sok
az olasz étterem. Ezzel szemben a kínai negyedben a sok kínai stílusú épület
mellett az utcán kicsit Kínában is érezhetjük magunkat, falusi kirakodóvásár a
járdákon és szinte csak kínaiak.
Felmentünk a Telegraph Hill-re is a ma már kilátónak használt régi világító
toronyhoz, de a köd miatt még alig lehetett látni valamit, így a Lombard Street
híres kacskaringós szakasza felé vettük az irányt. Amikor korábban itt jártam
épp felújították, most teljes díszében pompázott, kétszer is lejöttünk rajta,
másodszor Endomondo-val rögzítve az útvonalat, de nem nagyon adja vissza az út
alakját, hiába próbáltam széles íveken fordulni.
Következő állomásunk a Golden Gate híd volt, majd’ egy órára
bedobáltam pénzt a híd lábánál lévő parkolóban és kigyalogoltunk a hídra, utána
autóval áthajtottunk rajta mindkét irányban.Így születtek képek a város felől:
A híd járdájáról:
A hídról odafelé:
A túloldalról szemből:
A túloldalról fentről:
Végül a hídról visszafelé:
Ezután leparkoltuk az autót a kikötőben. 10 éve pont
Szilveszterkor és a rákövetkező pár napban voltunk itt Rékával, akkor nem volt
gond azonnal jegyet szerezni az Alcatrazhoz, sajnos most csak tegnap este
jutott eszembe a szállodában ellenőrizni és csak 4 nappal később kaptunk volna
jegyet. Akinek tetszett a Szökés az Alcatrazból Clint Eastwood-dal és erre jár,
kötelező! Azért a kikötőből lefotóztunk, ahogy a lassan eloszló ködből előbújó várost is:
Utána elmentünk kipróbálni a híres san francisco-i
villamost, a Cable Car-t. A végállomás fordítójánál nagyon sokan vártak, így
inkább felsétáltunk pár megállót és visszafelé ugrottunk fel rá, nekem már –
szerencsére - csak a lépcsőn volt hely.
A villamosozás után ettünk egy Clam Chowder-t (tejszínes, burgonyás, kagylós leves kenyérben) a kikötőben és
elindultunk Los Angeles felé.
Bár tudtam, hogy időben elég nagy kitérő, de
kimentünk az 1-es útra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a partra és az
óceánra és persze mindig többet látni, mint az unalmas autópályán (ezúttal pl.
egy "komoly" tüntetést is megnézhettünk egy piros lámpánál). Lehet, hogy délebbre még szebb, ahogy
pár amerikai filmben is látható, de a több órás kitérőt ezúttal sem vállaltam
be, így még a Szilikon völgy előtt visszatértünk az autópályára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése