Gravity Probe B

Ha műholdakról van szó, az embereknek általában a fényképező, távközlési vagy helymeghatározási célú (utóbbira többnyire csak GPS-ként hivatkoznak) eszközökre gondolnak. Valóban ezek a mindennapi életben legtöbbet szereplők, de számos más műhold is kering felettünk. A MASAT-ról már volt szó itt is, a geodéziának pedig egy nagy területe foglalkozik földalak meghatározással, a nehézségi erőtér térképezésével, melyet ma már szintén műholdak segítségével végeznek.
Ha valakinek ez nem lenne elég elvont, akkor egyenesen az einsteini relativitáselmélet bizonyításáig is elmehetünk: a Gravity Probe B műholdat 2004-ben lőtték fel és a nagy tömegek tér-idő görbére vonatkozó hatását hivatott megállapítani. Röviden: a műholdon giroszkópok működnek, amelyek mindig egy irányba néznek, ha nem birizgálják. Márpedig a Probe B-n lévő giroszkópokat annyira nem birizgálják, hogy nem is érnek semmihez, elektromágneses mezőben lebegve pörögnek. Ezen kívül annyira tökéletesen gömb alakúak, hogyha Föld nagyságúra nagyítanánk, akkor mindössze 2.4 m-es bemélyedéseket vagy kiemelkedéseket látnánk rajta (összehasonlításul a Föld sugara: ~6 370 000 m) . Ha tehát a tér görbül, akkor a giroszkópnak is követnie kell. A Föld hivatott meggörbíteni a teret, ezt mérte ki a Probe B, persze nem semmi meló volt az adatfeldolgozás, már csak amit a Wikipedia is említ róla.
És hogy miért Probe B? Mert volt egy Probe A 1976-ban, akkor születtem. Irigylésre méltó, hogy a Probe B projekt a NASA és a Stanford Egyetem gyermeke, alvállalkozóként a Lockheed Martin is közreműködött. Elég vad gondolat lenne hasonlót magyar cégekkel és egyetemekkel elképzelni...