kígyó

A gond csőstül jön. De nem baj, mert a hullámvölgyek után mindig jönnek a hegyek, ezt Karesz barátomtól tanultam 2001-ben, azóta így állok hozzá a nehezebb időszakokhoz. Pénteken reggel eltekertünk a suliba, oviba, mentem volna tovább a munkába, amikor eltört a nyeregrögzítő csavarom. Na, állva hazatekertem (aki tudja milyen meredek utcákon kell hazamennem, most sajnálhat :)), gyorsan átraktam az ülést nyeregcsövestül az országúti bringámról és irány a város! A Moszkva térnél (vagy már ismét Kalef?) húztam a csavaron, mert éreztem, hogy mozog a nyereg, akkor vettem észre, hogy a nyeregtáskámat csak lazán rögzítettem az üléshez és az egyik rögzítési pontja kiszakadt. Sebaj, bedobtam a hátizsákomba és tekertem tovább. Volt 3 megbeszélésem, ebből kettő csak további gondokat szült, közben felhívott apám, hogy belementek hátulról, persze pont aznap anyukám fél éves kocsijával volt. Na mindegy, a megbeszélések folytatódtak, végül 11 helyett 12 után végeztem, felhívtam a labort, mehetek Emma leleteiért. Az orvosunk 1-ig rendelt, addig kellett továbbítanom az eredményeket Rékának, felpattantam az országúti kényelmetlen nyergébe és 12:50-kor oda is értem (Budai Gyerekkórház), nem volt előttem senki, telefonálhattam is Rékának a csupa jó hírt. Történjen ma valami jó is, most nem 11-es vonalán tekerek haza, hanem megkeresem az ösvényt az Árpád-kilátóhoz a Csatárkán keresztül. Olyan meredek utcán kellett menni, hogy nem is utcának, hanem lépcsőnek (Verecke-lépcső) hívják, kiállva tekertem, felváltva csöpögött az arcomról a víz az első kerék bal és jobb oldalára. Amikor felértem és ellaposodott az utca, látom, hogy a hegyre vezető utakra ki van rakva a tábla, magánterület, belépni tilos! Szerencsére elcsíptem egy postást, ő megmutatta melyik utcán lehet felmenni az erdőig. Végre elértem az ösvényt, még mindig meredeken kellett tekerni, csak a bringa előtti 1-2 métert láttam, annyira lebukott már a fejem és ekkor láttam meg az ösvényt teljesen elzáró kígyót. Kellett vagy fél másodperc, míg azonosítottam, hogy nem fadarab és éppen le tudtam fékezni előtte. Volt vagy egy méter, a törzse átmérője 3-5 cm lehetett. Tudom, persze, biztos sikló, de egy nagy sikló nagyobb, mint egy kis kígyó, igazságtalanság csak emiatt nem kígyóként tekinteni rá. Míg kitéptem a fülemből a fejhallgatót és elővakartam a telefont a hátizsákom oldalhálójából, már komótosan a susnyásba oldalgott, de azért meg tudom mutatni a szörnyeteget. A gazda szeme hizlalja a jószágot és a pecások is nagyra tárják a kezüket, nekem csak ez a kígyó jutott :)