1999-ben kezdtem a doktori iskolát, akkor három kötelező tárgyunk volt: matematika, fizika és informatika. Ezeken a területeken szabadon választhattunk, de az adott tárgynak "meg kellett ütnie a szintet". Így a kvantumfizika mellett felvettem a villanykaron az adatbázisok kurzust és Rózsa Pálnál a lineáris algebrát, azaz a mátrixok lelkivilágát. Érdekes figura volt, már akkor is nagyon öregnek tűnt, tiszteletet parancsoló jelenség. Mindig kedves és nyugodt volt, a híréhez méltó biztonsággal mozgott a tananyagában. Levizsgáztam nála 2000-ben, aztán 2004-ben egy főkomponens transzformációs problémával kapcsolatban felkerestem a tanszékén, tisztázni akartam 1-2 sajátértékes kérdést. Szívesen fogadott, nagyon kedves volt, segített. Az interjúban jó volt hallani a nyugodt, halk hangját, lassú beszédét, sajnos a riporter nem tudott úgy kérdezni, hogy a hallgatóság számára kicsit érthetőbb legyen Pali bácsi munkássága, arra próbált inkább rámenni (picit bulvárosan), hogy mit is hívtak Rózsa-tételnek, meg, hogy volt-e neki is valamilyen sejtése, amit majd egyszer bebizonyíthatnak. Ide egyébként példaként hozták a Fermat sejtést, miszerint ha n>2 egész szám, akkor nincsenek olyan nullától különböző egészek, melyekre a következő teljesülne: An+Bn=Cn
Fermat ezt még a 17. században jegyezte fel és csak 1995-ben tudták bizonyítani (köszönhetően a számítástechnika fejlődésének), addig olyan nevek bicskája tört bele, mint Euler, Legendre, Cauchy vagy Dirichlet. A professzor úr persze szabadkozott, neki nincs ilyesmi és nem is világhírű, mint sok más magyar matematikus. Új fogalmakat azért a nevéhez kötnek a lineáris algebrában. Kutatási területéről nehéz is alapszinten informálni, a riportban ő maga is a lineáris egyenletrendszerek együtthatóit hozta alap mátrixos példának, ami hallhatólag a riporternek is már picit távoli volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése