Zappék 11 éve úton vannak. 2000-ben még nem volt gyerekük, akkor határozták el, hogy Buenos Airesből elkocsikáznak Alaszkába. Azóta úton vannak, született 4 lurkó, bár több, mint 2 tucat országot említenek, azért ez a leírás alapján azt jelenti, hogy az Amerikai kontinenst bebarangolták, voltak Ausztráliában és most a távol-keleten autókáznak.
A "mennyi idő múlva érünk oda?" sokszor ismételt kérdés volt gyerekkoromban nálunk is a Wartburg hátsó ülésén, akár Bajára, akár Hajdúböszörménybe mentünk. A lányaimmal már könnyebb volt, igazából csak kisbabaként viselték nehezen, velük Pécsre utaztunk sokat. Persze úgy intéztük, hogy egy alvás beleférjen, azon kívül játékok, könyvek, de csak elfáradtak. Amint nagyobbak lettek, akkor meg a látványos unalom a fő ellenség. Egy pár éve normalizálódott a helyzet, eleinte laptopot vittünk mesével, utóbb öcsém autós DVD lejátszóját használjuk fejtámla monitorokkal. Ez már okés, mehetnénk messzebbre is :) Amúgy (szerencsére) alig autóznak, így ha a város másik felére megyünk, már készülni szoktunk, ilyenkor például Eszter mesét olvas fel vagy mondókáznak. Azért a kiskacsafürdik is tud nagyon idegesítő lenni ha sokszor ismétlik mint valami beragadt lemez, de legalább jól elvannak és nekem sem hiányzik a rádió :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése