nagymama

Apai nagyanyámat kiskorunkban így szólítottunk (vagy inkább csak nammama), utána lett csak nagyi. Most a nagyikból dédik lettek, kivéve őt, aki most a gyerekeknek mamóka. Érdekes, hogyan tekintettek a lányok 2-3 éves korukban a dédikre, az idős nénikre, akiket a nagyszülőkkel szemben viszonylag ritkán láttak. Abban a korukban a gyerekek a kor fogalmával sem voltak nagyon tisztában, amikor Eszter mesélt a nagyszüleinek  a dinoszauruszokról, azt mondta, hogy a dinók régen éltek a földön, aztán becsapódott egy bolygó a Földbe (ezzel egyébként nem értek egyet) és kihaltak, de ez olyan régen történt, hogy talán még mamóka se élt még. Réka meg azt mesélte, hogy valószínűleg valamelyik hittan órán tanultakat felidézve mondták, hogy Isten megteremtette Ádámot és Évát, aztán a dédiket.
Nos, mamóka jövőre lesz 90 éves, tavasszal készítettek vele egy videointerjút, mely INNEN elérhető. Jó érzés büszkének lenni öregeinkre.

dézsa

8 éve, Eszter születése előtt vettünk egy fürdető dézsát. Miért jó ebben fürdetni? Mert teljesen körülöleli, lebeg a vízben, ugyanakkor körbe is zárja, biztonságérzetet ad. Eszter nagyon szerette, nagyokat kacagott fürdetés közben, Emmának már kevésbé volt a kedvence, de lehet, hogy csak mi nem voltunk kitartóak, hiszen ő már sokszor inkább a kádas ülőkében fürdött Eszterrel. Érdekes, hogy manapság keveset hallani róla, 8 éve talán még "divatos" volt, újdonságnak számított.
Most előkerült a padlásról és Bálint is kipróbálta, amúgy is szeret fürdeni, úgy látszik bejön neki. A képek megtévesztőek, a gyerek lebeg, a kezem csak azért kell, hogy ne bukjon le, mert még úgy mozog a feje, mint a bólogatós kutyának a kalaptartón.

kerülő

Már megint a bringázásról. Nem tehetek róla, naponta minimum két órát nyeregben töltök, ráadásul általában az ébrenlétemből, azaz értékes időből veszem el. Ha a legrövidebb úton tekerek a munkába és haza, az bő 27 km. Ha viszem és hozom is a gyerekeket, akkor már 33 felett járok. Mostanában kerülőket keresek, ezzel színesítem a munkába járást és növelem a sportértékét. Például a BAH csomópont felé tekerek haza, fel a Jagellón, az Istenhegyin, a Normafánál tovább a János-hegyi kilátóhoz és onnan a Budakeszi út felé ereszkedek le Hűvösvölgybe (a Szépjuhásznén). Vagy legutóbb hazafelé a Szépvölgyin tekertem végig és a Hármashatárhegy oldalában a vitorlázó repülőtérnél bukkantam ki. Ez utóbbi kellemes meglepetés volt, ugyanis nagyon egyenletesen emelkedik, csak a Szépvölgyi alsó szakaszán rossz tekerni a forgalom miatt, de nincsenek olyan meredek szakaszok, mint mondjuk az Istenhegyin a Béla Király úti kereszteződés után. Szerdán csináltam egy nagyobb karikát, eltekertünk a suliba, utána ovi, aztán a reptér felé vettem az irányt, eltekertem az Árpád-kilátóig, ott az ösvényeken leereszkedtem a Szépvölgyire és legurultam a Kolosy térig a rakparti bringaútra. Hazafelé új utat választottam, a BAH csomópontnál nem a Jagellón, hanem a Hegyalján kezdtem el tekerni, a Farkasréti temetőt nyugatról megkerülve a kis utcákon a Fogaskerekű Istenhegyi úti kereszteződésénél lyukadtam ki, onnan már a szokott úton Normafa, Budakeszi út és haza. 45.6 km, mindkét kulacsom kiürült. A Runkeeperen nagyjából bejelöltem az útvonalat, ha nem teszek semmiféle kerülőt, akkor nagyjából a krumpli középvonalában tekerek oda és vissza is:

eléhezés

A Sport Géza foglalkozott ezzel a minap. Pár éve néztem a Tour de France-t, ha lenne tévénk, talán minden évben nézném. Ha megismeri az ember a csapatokat, a nagymenőket és pár alapvető körversenyes taktikát, akkor élvezetes lehet, ráadásul a magyar közvetítés is szórakoztató a magamfajta laikusoknak. Na, ott hallottam először ezt a furcsa fogalmat, hogy eléhezés. Megütött a magyartalansága, a Forma 1 magyar nyelvű közvetítéseiben hallott otromba kifejezéseket ("betapad", "besorjázik") juttatta eszembe. Aztán kiderült, hogy sportolóknál ez bevett fogalom. Ha nem pótoljuk megfelelően és kimerítjük a tartalékainkat (szénhidrát, cukor), akkor eléhezhetünk. Ha ez megtörténik, akkor már késő reagálni, a szervezet nem tudja olyan gyorsan hasznosítani a táplálékot, hogy a sorban begyömöszölt energiaszeleteknek hatásuk lenne. A legnagyobbakkal is megesik, Armstrongnak is volt egy durva eléhezése még valamelyik Tour-on (lsd. a képen), aztán csak beért és a végén megnyerte, de a lényeg, hogy nehéz szabályozni. Akkor is enni kell, ha nem vagy éhes. Egyszer rosszul lettem egy futóversenyen, de nem tudom, hogy miért. Nem hinném, hogy eléheztem, hiszen valami gyerektáv volt, inkább túlhajthattam magam (baromi jó időm volt az utolsó 500 méterig), aminek hatásai esetleg szuperponálódhattak valami kisebb betegséggel. Kidőltem a fáradtságtól és csak lihegtem, a pulzusomnak és vérnyomásomnak hosszú percek kellettek, hogy normális értéket mutassanak. Az agyam oxigénhiánnyal küszködhetett, mert az arcizmaim lezsibbadtak meg talán a végtagjaim is. Addig kizárólag 5 és 8 km-es versenyeken voltam, azóta belekóstoltam a 10, 21 és 42 km-be is, illetve legutóbb a 14 km-es terepfutásba. Talán ez a rosszullét is segített abban, hogy odafigyeljek a verseny előtti rendes táplálkozásra és a pontos frissítésekre. A frissítőpontokon mindig megálltam vízért, sétálva megittam, néha energiaitallal vagy kólával kombinálva. Az evés már nehezebb, egyszerűen nem kívánom, de mindig sikerült pár karika banánt lenyomni.
Akit jobban érdekel, személyes tapasztalatokat (fórumozóktól) olvashat ITT.

Rózsa Pál

Múlt héten hallottam először, ma egy interjú ismétlésével a rádióban is megemlékeztek róla: 2011. május 10-án meghalt Rózsa Pál, a BME Villamosmérnöki karának professor emeritusa. 86 éves volt.

1999-ben kezdtem a doktori iskolát, akkor három kötelező tárgyunk volt: matematika, fizika és informatika. Ezeken a területeken szabadon választhattunk, de az adott tárgynak "meg kellett ütnie a szintet". Így a kvantumfizika mellett felvettem a villanykaron az adatbázisok kurzust és Rózsa Pálnál a lineáris algebrát, azaz a mátrixok lelkivilágát. Érdekes figura volt, már akkor is nagyon öregnek tűnt, tiszteletet parancsoló jelenség. Mindig kedves és nyugodt volt, a híréhez méltó biztonsággal mozgott a tananyagában. Levizsgáztam nála 2000-ben, aztán 2004-ben egy főkomponens transzformációs problémával kapcsolatban felkerestem a tanszékén, tisztázni akartam 1-2 sajátértékes kérdést. Szívesen fogadott, nagyon kedves volt, segített. Az interjúban jó volt hallani a nyugodt, halk hangját, lassú beszédét, sajnos a riporter nem tudott úgy kérdezni, hogy a hallgatóság számára kicsit érthetőbb legyen Pali bácsi munkássága, arra próbált inkább rámenni (picit bulvárosan), hogy mit is hívtak Rózsa-tételnek, meg, hogy volt-e neki is valamilyen sejtése, amit majd egyszer bebizonyíthatnak. Ide egyébként példaként hozták a Fermat sejtést, miszerint ha n>2 egész szám, akkor nincsenek olyan nullától különböző egészek, melyekre a következő teljesülne: Aⁿ+Bⁿ=Cⁿ

Fermat ezt még a 17. században jegyezte fel és csak 1995-ben tudták bizonyítani (köszönhetően a számítástechnika fejlődésének), addig olyan nevek bicskája tört bele, mint Euler, Legendre, Cauchy vagy Dirichlet. A professzor úr persze szabadkozott, neki nincs ilyesmi és nem is világhírű, mint sok más magyar matematikus. Új fogalmakat azért a nevéhez kötnek a lineáris algebrában. Kutatási területéről nehéz is alapszinten informálni, a riportban ő maga is a lineáris egyenletrendszerek együtthatóit hozta alap mátrixos példának, ami hallhatólag a riporternek is már picit távoli volt.

Kilométeróra

Eszter a névnapjára megkapta Vázsonyi Endre: Fortélyos mester királysága című mesekönyvét (Rémusz bácsi után fellelkesedve) és egy CatEye kilométerórát a bringájára. A könyvet már el is kezdte olvasni, utóbbit ma szereltük fel. Gondosan kimértük, hogy a mágnes fél centire legyen az érzékelőtől, szépen rátekertük a kábelt a fék bowdenre, megnézte hol és milyen szögben látja legjobban a kijelzőt, mindent szépen felragasztottunk és kábelkötözővel rögzítettünk. A beállításnál nem csak a kerékméretet adtuk meg, hanem az udvaron lemértük, hogy egy kerékfordulattal mekkora távolságot tesz meg a bringa (184 cm) és ezt centi pontosan rögzítettük. Hát nehogy már tizedkilométereket csaljon! Igazából egyszerűbb órát akartam, de nem volt a boltban, hát lett ez a komolyabb. Mér sebességet, átlagsebességet, maximális sebességet, tekerési időt, elfogyasztott kalóriát, van napi- és összesített számlálója, valamint órája is. Minden be van állítva, leszedtem a védőfóliát, levagdostam a kábelkötözők végét, jöhet a próba, elkezdett körözgetni az udvaron. Nézi a számokat, mennyi a sebessége, mennyi távolságot tekert és mennyi idő alatt... "És ez mire jó?" Ööö, jó kérdés! Hát mondom majd tudom mondani amikor elhúzol, hogy ne menj húsznál gyorsabban meg le tudjuk mérni, milyen messze van az iskola, mennyit tekertél egy nap és mindig látjuk, hogy épp mennyit tekertél összesen. Ez egy kicsit visszahozta a lelkesedését, eddig nagyon tetszett neki, vágyott rá, mert szerintem ezt olyan felnőttes dolognak tartotta, de most jól belekérdezett, mire jó ez? Aztán az is gond lehet, hogy neki nem sokat mondanak ezek a dimenziók, nemhogy a km/h, de talán még a km sem. Sebaj, most elkezdjük gyűjteni, majd minden százasnál jár egy fagyi és lesz motiváció :)

Marék Veronika

Ő a Boribon, a Kockás fülű nyúl és egyéb mesék írója. Elkaptam pár mondatát egy interjúból. Azt mondta, igen, a gyerekek szeretik, kívülről fújják a meséket, de a szülők utálják, mert 87-szer kell ugyanazt a mesét olvasni, így ő állandóan szabadkozással kezdi, ha szülőkkel beszél. A Boribon nálunk is kedvenc volt, de azért lehet mást is mesélni. Ha meg nagyon ragaszkodnak tizennegyedszer a Boribon kirándulni megy-hez, fel lehet azt is dobni némi háttér (ál)információval és rejtett szereplőkkel :)
Érdekes megnézni műveinek dátumait, mintha másodvirágzását élné a kicsiknek szóló könyveivel.

kígyó

A gond csőstül jön. De nem baj, mert a hullámvölgyek után mindig jönnek a hegyek, ezt Karesz barátomtól tanultam 2001-ben, azóta így állok hozzá a nehezebb időszakokhoz. Pénteken reggel eltekertünk a suliba, oviba, mentem volna tovább a munkába, amikor eltört a nyeregrögzítő csavarom. Na, állva hazatekertem (aki tudja milyen meredek utcákon kell hazamennem, most sajnálhat :)), gyorsan átraktam az ülést nyeregcsövestül az országúti bringámról és irány a város! A Moszkva térnél (vagy már ismét Kalef?) húztam a csavaron, mert éreztem, hogy mozog a nyereg, akkor vettem észre, hogy a nyeregtáskámat csak lazán rögzítettem az üléshez és az egyik rögzítési pontja kiszakadt. Sebaj, bedobtam a hátizsákomba és tekertem tovább. Volt 3 megbeszélésem, ebből kettő csak további gondokat szült, közben felhívott apám, hogy belementek hátulról, persze pont aznap anyukám fél éves kocsijával volt. Na mindegy, a megbeszélések folytatódtak, végül 11 helyett 12 után végeztem, felhívtam a labort, mehetek Emma leleteiért. Az orvosunk 1-ig rendelt, addig kellett továbbítanom az eredményeket Rékának, felpattantam az országúti kényelmetlen nyergébe és 12:50-kor oda is értem (Budai Gyerekkórház), nem volt előttem senki, telefonálhattam is Rékának a csupa jó hírt. Történjen ma valami jó is, most nem 11-es vonalán tekerek haza, hanem megkeresem az ösvényt az Árpád-kilátóhoz a Csatárkán keresztül. Olyan meredek utcán kellett menni, hogy nem is utcának, hanem lépcsőnek (Verecke-lépcső) hívják, kiállva tekertem, felváltva csöpögött az arcomról a víz az első kerék bal és jobb oldalára. Amikor felértem és ellaposodott az utca, látom, hogy a hegyre vezető utakra ki van rakva a tábla, magánterület, belépni tilos! Szerencsére elcsíptem egy postást, ő megmutatta melyik utcán lehet felmenni az erdőig. Végre elértem az ösvényt, még mindig meredeken kellett tekerni, csak a bringa előtti 1-2 métert láttam, annyira lebukott már a fejem és ekkor láttam meg az ösvényt teljesen elzáró kígyót. Kellett vagy fél másodperc, míg azonosítottam, hogy nem fadarab és éppen le tudtam fékezni előtte. Volt vagy egy méter, a törzse átmérője 3-5 cm lehetett. Tudom, persze, biztos sikló, de egy nagy sikló nagyobb, mint egy kis kígyó, igazságtalanság csak emiatt nem kígyóként tekinteni rá. Míg kitéptem a fülemből a fejhallgatót és elővakartam a telefont a hátizsákom oldalhálójából, már komótosan a susnyásba oldalgott, de azért meg tudom mutatni a szörnyeteget. A gazda szeme hizlalja a jószágot és a pecások is nagyra tárják a kezüket, nekem csak ez a kígyó jutott :)

Emma, a hős!

Szerdán reggel vittem Emmát vérvételre, 8 hete diagnosztizálták a Streptococcust a vérében, illik ellenőrizni. Ráadásul a hét elején meg is fázott, torokkenetet is vettek. Nem csak azért hős, mert 5 évesként illedelmesen köszönt, tudta hova kell ülni, előkészült, figyelmesen meghallgatta az instrukciókat, végignézte, ahogy beleszúrják a tűt, levesznek 3 adag vért, majd egy elefántnak való fülpiszkálót dugtak a torkába és pisszenés nélkül viselte (be is zsebelte érte az ajándék matricákat), hanem az esemény miatt.
Nekünk, "felnőtteknek" (kikérem magamnak! :)), van ezer dolgunk egy nap, a vérvételre menet az utolsó betűs és kitalálósdi játékok szüneteiben azt próbáltam összerakni, hogy is fog az aznapi összes programom klappolni. Szóval van egy csomó dolgunk és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mekkora esemény egy ilyen vérvétel egy kisgyereknek. Előtte lévő napon már úgy készültünk, hogy egyen rendesen este, mert reggel már nem lehet, időben le kell feküdni, mert korábban kell indulni, szóval lélekben már a laborba rugdostuk. Szerintem nem is tervez nagyon hosszabb távra, tudja, hogy a vérvétel után játszhat, de a vérvétel most a minden. Persze nem kell túldramatizálni, ő ráadásul rutinos, a nagy betegségben is már jól bírta, most is megismerte a kórház környékét, ahogy közeledtünk, mondta, hogy ne menjünk lifttel, mert büdös (legutóbb Rékával jöttek, a 8-ik hónapban volt, lifteztek), mutatta a külső váróban, hol lehet reggelizni utána (csomagoltunk neki szendvicset meg teát) stb.
Néha meglepődöm, hogy egyes események mennyire foglalkoztatják. Amikor sok hiányzás után újra oviba járt, egyik este hallom, hogy szipog a szobájában. Kérdem mi a baj? Az anyák napi ünnepségre csak a nagymamák ajándékával készült el, az anyának valóval még nem, csak Kinga néni tud segíteni, de ő nem volt ma és két nap múlva ünnepség, mi lesz, ha nem tudja befejezni? Azaz egy színes kartonlapra ragasztott még színesebb szövetdarabok töltötték meg a gondolatait...

Azóta megvan az eredmény, a torokkenet negatív, "kórokozó baktérium nem tenyészett ki", a vérképe is rendben, az anti-streptolizin szám 542 IU/ml, ez még mindig több, mint a felső határ (200), de 8 hete 3000 felett volt, a tendencia azt mutatja, hogy nincs gyulladt góc, ami fenntartaná, szóval minden rendben!

gyerekjátékok

A lányok egyre klasszabb játékokat kapnak. A legók és kirakók eddig is tetszettek, azok engem is szórakoztattak, Blankus baba pelenkázása és egy bólogatós fejű kiskutya egész napi ápolása kevésbé. Az utóbbi hónapban Eszter kapott két játékot is, ami megizzasztott. Az egyik egy kvíz, húzni kell egy kártyát, válaszolni a kérdésekre és ha jól válaszolsz, tovább léphetsz. Az érdekesség a kategóriákban rejlik. Az óvodás kérdésekkel még könnyen megbirkóztunk, az alsós is ment, de a felsőbb éveseknek paklijában már voltak meredekebb kérdések, pár példa:
Ki volt Magyarország utolsó király? (IV. Károly)
Melyik évben süllyedt el a Titanic? (1912)
Hol született Ady Endre? (Érdmindszenten)
A Naptól számítva hányadik bolygó a Jupiter? (Ötödik)
Mikor halt ki az Árpád-ház? (1301-ben)
Kinek mutatta meg Toldi Miklós a Budára vezető utat? (Rókalelkű Lacfi nádor)
Átlagosan hány százalék az óceánok sótartalma? (kb. 35%-os)
Ki az a reformkori politikus, aki Monokon született? (Kossuth Lajos)
Kinek az unokájának vallja magát Ady egy híres versében? (Dózsa György)

Van felnőtt pakli is:
Melyik országban rendezték az 1984-es téli olimpiát? (Jugoszláviában)
Hol írták alá az ENSZ alapokmányát? (San Franciscoban)
Melyik Kálmán Imre legnépszerűbb operettje? (A Csárdáskirálynő)
Hol volt 1813-ban a "népek csatája"? (Lipcse mellett)
Mi a benzol kémiai képlete? (C6H6)
Ki írta a Vihar című regényt a II. világháborúról? (Ilja Ehrenburg)
Mi a tej fehérjeanyaga? (Kazein)
Melyik ország nyerte Melbourne-ben az öttusacsapat olimpiai bajnokságot? (Szovjetunió)
Hogy hívták azt az orosz hadvezért, aki Napoleont legyőzte? (Mihail Kutazov marsall)
Mikor halt meg Marx Károly? (1883. március 14-én)
Hogy hívták Napoleon első feleségét? (Josephine Beaumarnais)
Ki volt az utolsó Árpád-házi király? (III. Endre (1301-ben halt meg))

Szóval 14 évesen csak azt kell tudnom, hogy 1301-ben halt ki az Árpád-ház, utána azt is megtanuljuk, hogy III. Endrével :) Az a gond az ilyen kvízes játékokkal, hogy elég egyszer végigjátszani egy paklit és legközelebb már tudjuk, mi a cink vegyjele. Az óvodás kérdésekkel (milyen színű a spenótfőzelék?) pedig sikerélményünk is lehet :)

A másik egy tuti süteményes játék ezt a nyuszi hozta. Nemrég a mozi után bementünk egy játékboltba, ott Eszter kiszúrta a polcon, jé, innen hozta a nyuszi! Szóval a sütis játék. Van egy 3x3-as rács és 9 sütemény, 3 szín és 3 forma, azaz mind különböző. Vannak kártyák kezdő szinttől haladóig, amin csak bizonyos információk szerepelnek, pl. a jobb felső barna, a középső kör alakú és az első oszlopban csak rózsaszín sütik vannak. A legdurvább szinthez elő kellett vennem a papírt és ceruzát, de megoldottam :) Most már Eszter is profi benne. Amúgy ezért nem szoktam elájulni a gyerekek produkcióitól, ha 2 hónapja Esztert egy ilyen játék elé ültetem, csak bambán néz, most ha valaki látja, azt mondaná, zseni. Pedig csak ráállt a gondolkodása. Mint amikor Sudokuztam a vonaton Pécs felé. Dombóvárnál már haladó voltam :)

Egy ideig persze most sokkal ritkábban vesszük elő ezeket a játékokat, itt van végre a nyár! Már alig várjuk a szünetet, klassz ez a suli, de a nyári kötetlenségnek nincs párja, nem kell időben feküdni, kelni, egész nap bandázhatnak, arról nem beszélve, hogy végre nem csak hétvégeken lehetnek közös programjaink. Egyre nehezebben bírják az iskolai korlátokat, 7 után a kertben ugrabugrálnának hétköznap is, hiszen világos van, meleg, bírják is, csak épp másnap suli... Már csak 3 hét!

Gravity Probe B

Ha műholdakról van szó, az embereknek általában a fényképező, távközlési vagy helymeghatározási célú (utóbbira többnyire csak GPS-ként hivatkoznak) eszközökre gondolnak. Valóban ezek a mindennapi életben legtöbbet szereplők, de számos más műhold is kering felettünk. A MASAT-ról már volt szó itt is, a geodéziának pedig egy nagy területe foglalkozik földalak meghatározással, a nehézségi erőtér térképezésével, melyet ma már szintén műholdak segítségével végeznek.
Ha valakinek ez nem lenne elég elvont, akkor egyenesen az einsteini relativitáselmélet bizonyításáig is elmehetünk: a Gravity Probe B műholdat 2004-ben lőtték fel és a nagy tömegek tér-idő görbére vonatkozó hatását hivatott megállapítani. Röviden: a műholdon giroszkópok működnek, amelyek mindig egy irányba néznek, ha nem birizgálják. Márpedig a Probe B-n lévő giroszkópokat annyira nem birizgálják, hogy nem is érnek semmihez, elektromágneses mezőben lebegve pörögnek. Ezen kívül annyira tökéletesen gömb alakúak, hogyha Föld nagyságúra nagyítanánk, akkor mindössze 2.4 m-es bemélyedéseket vagy kiemelkedéseket látnánk rajta (összehasonlításul a Föld sugara: ~6 370 000 m) . Ha tehát a tér görbül, akkor a giroszkópnak is követnie kell. A Föld hivatott meggörbíteni a teret, ezt mérte ki a Probe B, persze nem semmi meló volt az adatfeldolgozás, már csak amit a Wikipedia is említ róla.
És hogy miért Probe B? Mert volt egy Probe A 1976-ban, akkor születtem. Irigylésre méltó, hogy a Probe B projekt a NASA és a Stanford Egyetem gyermeke, alvállalkozóként a Lockheed Martin is közreműködött. Elég vad gondolat lenne hasonlót magyar cégekkel és egyetemekkel elképzelni...

BAM és CO2 statisztika

Lezárult a tavaszi BAM kampány, a csapatunk (öten vagyunk a "Rákospalota Patriots" tagjai) az országos egyetemi rangsorban 5-ik lett, már nem emlékszem pontosan, kb. 1600 km-t tekertünk munkába 1 hónap alatt, ehhez én kb. 440 km-el járultam hozzá. Vicces, de a nyertes csapat egy személyes, kiszámoltam, a srácnak napi ~140 km-t kellett tekernie a hétvégékkel együtt. Messze lakik. Összehasonlításképp, én 27-35km-t tekerek egy nap, attól függ, hogy milyen kitérővel teszem meg az utat és persze nem minden nap. Például ha esik vagy gyerekem születik, nem tekerek :)
A kampány végeztével már csak az összes teljesítményem látom, eszerint az utóbbi pár évben (mióta fut a BAM):
-104 nap alatt 2 964 km-t tekertem munkába,
-87 488 kalóriát égettem,
-62 228 Ft. benzint és ezáltal 552 kg CO2 kibocsátást spóroltam meg.
552 kg? Szerintem elég optimista átlagfogyasztással számol. 2008 ősze óta a spritmonitor.de-n vezetem a fogyasztásokat, a mi kocsink azóta:
-30 799 km-t futott, 4 042 liter benzint fogyasztott és 9 417 kg CO2-t bocsátott ki,
-ez 13.12 l/100 km-es átlagfogyasztásnak és 306 g/km CO2 kibocsátásnak felel meg,
-3 977 Ft-ba került 100 km, így összesen 1 224 982 Ft-ot fizettem a kútnál.
-a minimum fogyasztásom 7.7 l/100 km volt (autópálya), a maximum 17.28.
Ezek alapján, ha le akarom dolgozni a nagy fogyasztású autóm eddigi környezetterhelését mondjuk a CO2 kibocsátás alapján akkor még 50 565 km-t kell tekernem. És persze eladni a kocsit :)

feszületkertész

Hűvösvölgyben, a Máriaremetei és Hidegkúti sarkán, a gyógyszertár mellett van egy feszület. Nem egy szép kereszt, nincs is szép helyen. Mellette pár házzal laktunk két és fél évet albérletben, volt alkalmam megfigyelni, milyen gondosan ápolják. Mindig van mellette friss virág, körbesepregetik, kb. olyan szinten gondozzák, mint egy ápolt sírhelyet. Azt persze csak ritkán kaptam el, amikor épp gondozták, mindig egy idős néni (nem biztos, hogy mindig ugyanaz) ténykedett a kereszt körül. Hétfőn gyógyszertárba mentem Emmával, ott volt egy néni, hatalmas zacskókból rózsákat vett elő és vágta le a szárukat. Szóba elegyedtem vele, mondta, hogy nem csak ő gondozza és hát "van elég virág, miért ne jutna Jézuska kertjébe is?". Többek között felmerült, nem szokták innen ellopni a virágokat? Nemrég volt anyák napja, nagyjából tisztában vagyok a hűvösvölgyi virágboltok áraival. Azt válaszolta, na és? Akinek az az öröme, az is megkapja és mosolygósan igazgatta tovább a rózsákat.
-Köszönöm!
-Én köszönöm! - és hazajöttünk.
Jó dolog, hogy vannak akik felszedik a szemetet az utcán, de még jobb, hogy vannak ilyenek is.

blogspot zavar

Ez a blogmotor is valahol valamilyen szerveren fut és persze vannak biztonsági mentések, de úgy látszik nem mindig sikerül a helyreállítás. Múlt hét pénteken és szombaton voltak zavarok, egy ideig a csütörtöki posztok is elvesztek, ezt pár nap múlva visszakaptuk, igaz, rossz dátumra, nekem pl. az eredetileg csütörtöki bejegyzés szerdára csúszott vissza. Érdekes, hogy a múlt heti hozzászólásaim (nincs sok) is elvesztek. Ez azért furcsa, mert az ilyen nagy felhős alkalmazások azért rendesen be vannak biztosítva, ha elvész pár ezer felhasználónak a gmail-es levele, már sajtóhír lesz.

Kaptam érdekes kérdéseket is a bloggal kapcsolatban, pl. azt, hogy miért? Ha megnézzük főleg a régebbi bejegyzéseket, látható, ez nem egy naplónak indult, bár érzésem szerint egyre több a személyes poszt. Az ember sok mindent olvas, sok mindenbe botlik a neten vagy akárhol máshol. Az érdekes témákban szeretek elmélyülni (na, nem nagyon, csak picit utánaolvasni), de a memóriám véges, sokszor elfelejtem és már harmadnap nem tudom felidézni egy barátomnak ebéd közben. Így, hogy leírom, bennem is jobban megmarad, és mint kiderült, sokakat szórakoztat.

És hogy kicsoda Karsal? Ha akarom kifordított egyujjas bundakesztyű. Vagy papucs orrán pamutbojt :)

fogszabályzó

Ma megkapta Eszter a fogszabályzót. Hurrá, már nagyon várta :) Majd' fél éve tart a felmérési szakasz, panoráma röntgen, féloldalas röntgen, gyurmába harapás, logopédussal egyeztetés, szóval futottunk pár kört. Fantasztikus hol tart a technika, amivel mindenféle rendellenességet ki tudnak javítani, szerintem 10-ből 9 embernek szüksége van fogszabályzásra. Eszternek az egyik első metszőfogát kell kicsit visszanyomni a sorba, ezt mi is láttuk. Kiderült, hogy az alsó fogsora (az állkapcsával együtt) kicsit a felső mögött van, de ezt is lehet kompenzálni. Ezt a kompenzálást már a szervezete is elkezdte és az alsó metszőfogai már kicsit előreállnak. Elég szorosan vannak egymás mellett, azoknak úgy csinálunk majd helyet, hogy ha kiesik valamelyik (az orvos persze mutatta, mondta, de elfelejtettem hányas) tej őrlőfoga, akkor egy fém kerettel a mögötte lévő őrlőfogat a helyén tartjuk, nem engedjük előrecsúszni, így a helyére növő kisebb csontfog lötyögni fog a helyén, ezzel teret hagyunk az előrébb lévő fogaknak. Ez a fémkeret kicsit kellemetlenebb, mint a fogszabályzó, mert állandóan bent lesz.
Egyelőre Eszter elég lelkes, 1 hónap alatt kellene eljutni oda, hogy éjszaka is viselje, most csak napi 5-10-15 perceket kell viselni szoktatásnak, de híven lelkiismeretességéhez már most állandóan hordani akarja. Ja, és nagyon szép a színe, azt ő választotta :)

utolsó falat a játékelméletben

Korábban mindig a legjobb falatot hagytam a végére és ettem meg utoljára. Ebből és a köret pontos beosztásából akaratomon kívül is sportot űztem. Volt olyan korszak is, még korábban, amikor ha szörpöt kaptunk öcsémmel, ellenőriztük, hogy pontosan ugyanannyi legyen mindkét pohárban. Szerencsére szüleim ebből gyorsan kigyógyítottak. De mi van a közös tállal? Itt most nem csak a svédasztalra kell gondolni, nálunk hetente átlagosan háromszor közös nagycsaládi vacsora van, eddig ezen tízen ültük körbe az asztalt (igazolással azért lehet hiányozni :). Magyar szokás szerint bizonyos desszerteken vagy különlegesebb előételeken kívül nagy közös tálakból szedünk. Furcsálltam is Amerikában, amikor több vendégségben is étteremhez hasonlóan kiporciózott adagokat kaptunk, persze megvan annak is a varázsa. Szóval közös tálból ki mit szed ki? Nyilván mindenki a neki tetszőt akarja enni és azt választja. A család talán ezért rossz példa, hiszen tudjuk egymásról, ki mit szeret, különben is, először a gyerekek kapnak, szín hús, csak olyan krumpli aminek picit sem égett meg a széle stb.
Az etiópoknál a közös tálból étkezés más szinten valósul meg, ott falatonként szednek a közösből. Két matematikust (Lionel Levine és Katherine Stange) ez gondolkodtatott el és arra jutottak, hogy az emberek a visszafelé haladás stratégiáját választják, azaz azt a falatot hagyják a legvégére, amit a társa úgyis legkevesebbre értékel. Ugyanígy visszajátszva meghatározható, melyik az első falat. A HVG-ben találkoztam ennek a problémának kapcsán a Nash-egyensúllyal. Igen, ez az a John Nash, akiről az Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) című film szól. A Nash egyensúly illusztrációi közül nekem a fogolydilemma tetszik a legjobban:

• Alaphelyzet: van két fogoly; ha az egyik vall, de a másik nem, akkor a vallomást tevő elmehet, míg a másik 10 évet kap; ha egyik sem vall, akkor 6-6 hónapot kapnak, ha mindketten, akkor 5-5 évet.
• Ez nem zéró összegű játék.
• A nehézség: a játék "megoldása", a domináns stratégiák melletti egyensúly az, hogy mindketten valljanak. Bármit is tesz a másik, a játékos jobban jár, ha vall. Mégis mindketten jobban járnának, ha egyikük sem vallana.
• A fogolydilemma jelentőségét e paradox tulajdonsága adja, vagyis hogy az egyensúly paretói értelemben rossz eredményt idéz elő. E tulajdonsága miatt a "láthatatlan kéz" ellenpontjának tekinthető. Itt ugyanis az önérdek követése nem segíti elő a közérdeket.

Ezek a játékelméleti kalandozások persze leginkább a közgazdászokat érdeklik, ha belegondolunk, nem véletlenül.

facebookozni

Tavaly október óta van facebook hozzáférésem, tudom, lemaradtam. A profilképemen kívül még semmit nem töltöttem fel, az üzenőfalra is csak egyszer írtam, Bálint születéséről linkeltem a posztot, valahogy túl sok embert látok, aki órákat ül előtte... Eddig senkit nem jelöltem be, most teszek egy kísérletet és keresek ismerősöket, hirtelen, egy nap alatt. Mondjuk ma :) Az egyszerűség kedvéért az ismerőseim ismerőseit nézem meg és persze csak azt jelölöm, akivel adott esetben váltok is pár szót. Mivel így érzésem szerint több tíz "új ismerősöm" lesz, kíváncsi vagyok a járulékos hatásaira, pl. mennyire követhető az üzenőfal több mint 100 ismerőssel? Mennyire növekszik meg a honlapom vagy a blog látogatottsága? Utóbbi a szülinapomon és amikor belinkeltem Bálint születésnapját, tripla annyi látogatót vonzott. No, majd beszámolok az eredményről, ha érdemes...
A LinkedIn nekem egyelőre érdekesebb, illetve nagyon más. Nem arra találták ki, hogy előtte üljek, eddig talán tízszer se jelentkeztem be. Ott nagyrészt csak a munkáimból ismert emberekkel vagyok kapcsolatban és nagy részük külföldi. Mivel általában a külföldi partnerek nem a barátaim (a legjobb esetben is évente 2-3-szor van alkalom a munkán kívül egy sör mellett dumálni), nem ismerem annyira őket, sokszor tényleg érdekes, hogy hol is dolgoztak, mivel is foglalkoztak korábban, vagy éppen megnézni, hogy aki egy adott tárgykör szakértője az aktuális projektben, milyen végzettséggel rendelkezik.

webes születések

Mi mikortól létezik? Itt egy cetli. Infografika, mert bár kézzel írták, a weben terjed. Ahol találtam, megemlíti, hogy egy részük már a süllyesztőben, míg mások még mindig köztünk. Egy része nekem teljesen kimaradt...

földrengést okozni

Olvastam egy elgondolkodtató cikket a Spectrumban. Az olyan zöld beruházások, mint a hatalmas víztározók (hatalmas víztömegek mozgása), geotermikus energia kinyerése (hideg víz mélybe pumpálásával) vagy akár veszélyes hulladékok kőzetlemezek közé sajtolása lehetnek felelősek mikroföldrengésekért, melyek nagyobbakat okozhatnak, pattanthatnak ki. Ennek a számlájára írják az 1967-es indiai (Koynangar) 6.3-as földrengést, ami 180 ember halálát okozta, de valószínű, hogy a 2008-as szecsuáni 7.9-est is a 2004-ben elkészült Zipingpu víztározó okozta, az a földrengés 70 000 (!) ember halálát okozta.

családtámogatás

A szülést követően a kismama változatos támogatásokban részesül. Először van a terhességi gyermekágyi segély, mely 168 napra jár, ebből 4 hét a szülés elé hozható. Utána kapja a GYED-et a gyerek 2 éves koráig, ami talán a fizetés 70%-a, de a fizetés csak a minimálbér kétszereséig vehető igénybe. Aztán még van a GYES, ha szükséges, az már jelképes összeg, talán még 3 évig jár. Ja, a szüléskor van egyszeri anyasági támogatás, az meg a legkisebb öregségi nyugdíj 225%-a, ez most 64 125 Forint.
Ezeket ismertem, ezek voltak az első két gyereknél is. Annyiban volt könnyebb most az ügyintézés, hogy nem nekem kellett mennem kórházi igazolás alapján anyakönyveztetni, hanem még a kórházban megkaptuk (az anyakönyvi kivonat formátuma is változott). A TAJ kártyát se kellett külön igényelnem, a kórházból hazajövetel utáni héten postázták, ez így tök logikus, minek utaztatni és ügyfélszolgálatokban várakoztatni szülők ezreit, amikor minden adat már a kórházban is begyűjthető? A TGYÁS-t még a szülés előtt igényeltem, letölthető nyomtatványok, posta. Ugyanígy a szülés után postán adtam fel a családi pótlék és anyasági támogatás nyomtatványait is a kért csatolmányokkal, eddig még egy ügyfélszolgálatost sem láttam :)
Itt jöttek a meglepetések, mármint a 3 gyerek után járó extra támogatások:
-a családi pótlék összege két gyereknél 13 300/gyerek, háromnál 16 000/gyerek.
-3 gyereknél már akár havi 100 000 adókedvezmény is jár, bár ehhez majd' 700 000 bruttó havi jövedelem szükséges. Ezt is tudtam, mert már a magzat 91 napos korától igényelhető, így az idei évünket már kvázi háromgyerekesként kezdtük. Ugyanígy amúgy a "múlt rendszerben", 2010 év végi hónapjaira járt a havi 12 000 adókedvezmény.
-az iskolában kaptunk nyomtatványt, a gyerekek étkeztetésére ezentúl 50%-os kedvezmény jár, ez nem semmi summa, Eszternek 7 000 Forint körül van egy havi étkezés (napi háromszor) a suliban.
-ezen felül 3 gyerekeseknek jár ingyenes az tankönyv ellátás, ez mai áron kb. 15-20 000 Forint (évfolyamtól függ) évente az általános iskolában, azaz 3 iskoláskorúra akár évi 60 000 is lehet, persze csak addig, míg a legnagyobb nem éri el a 18 éves kort..
Nem mintha nem örülnék neki, de szerintem a fentiek részben ütik egymást, részben nem igazságosak. Az adókedvezményt mi másra kapnám, ha nem arra, hogy fizessem a gyerekek étkeztetését, taníttatását? Bele lehetne olvasztani az adókedvezménybe vagy a családi pótlékba. Persze nyilván nem ilyen egyszerű a megállapítása, az étkeztetés meg a tankönyvek az önkormányzat reszortja, a többi meg állami támogatás.
Ami viszont igazságtalan, hogy nem a jövedelem alapján adják a kedvezményeket, hiszen biztos sok 1 vagy 2 gyermekes család sokkal jobban rászorul, mint sok 3 gyermekes. De ezt a felvetésem is rögtön meg tudom támadni a másik oldalról, hiszen tudjuk mennyire van összefüggésben az ellenőrizhető jövedelem a valósággal.
Tehát lehet, hogy nem jó vagy igazságtalan, de evvan :)

Top 10 tech cars

A Spectrum címlapsztoriként hozza a 10 technológiailag legfejlettebb, leginnovatívabb autót. Egy ilyen lista mindig szubjektív, legalább annyi érvet lehetne felhozni az alternatív üzemanyagot használó járművek fejlesztése, mint a Forma-1 által szállított innovációk mellett. Kijegyzeteltem a legfőbb indokot, ami miatt a listába kerülhettek:
Ferrari 458 Italia, a Forma-1-es technológia miatt.
Porsche RSR tanulmány, egy hibrid technológiás versenyautó 2 db 75kW-os elektromotorral (az 560 lóerős benzinmotor mellett).
Jaguar XJ, a Mini acélkarosszériájánál is könnyebb alumínium kasztnival.
Buick Lacrosse, egy amerikai mild-hybrid, 11kW-os elektromotorral, nem teljesen értem, mi ebben a pláne...
Nissan Juke, valószínűleg az a legnagyobb erénye, hogy 20 000 dollárért adják és úgy néz ki, ahogy.
Ford Explorer, hibrid SUV, ami csak 14 litert kér városban és 9-et országúton. Wow! Ami viszont tetszik, ez az első szériaautó felfújható biztonsági övekkel a hátsó ülésen, jelentősen csökkentve balesetnél az övek által okozott sérüléseket.
Chevy Volt, még ha kicsit túlpolírozták is a beharangozásakor, plug-in hibridként megérdemli a helyét.
Fisker Karma, egy exklúzív hibrid sportkocsi.
Porsche Cayenne S Hybrid, nagyon helyes, hogy csökkentik a tömegüket és a fogyasztásukat ezeknek a dögöknek, de inkább azért kellene tenni, hogy ne vegyék ennyien. Például ahogy a cigaretta árát is megemelték egyes helyeken.
Mercedes B F-cell, hidrogén cellás autó. Na, ez már érdekes. Ez az egész hibridesdi ugyanis zsákutca, egy kicsit csökkentik az autók fogyasztását, ettől még fogy az olaj. Az elektromos autók meg az erőművekben szennyeznek és szintén 2-3 liter benzinnek megfelelő energiát fogyasztanak 100 km-en, ráadásul sehol nincs kapacitás az elektromos hálózatban arra, hogy jelentős mértékben elterjedhessenek az ilyen autók. A hidrogén energiatartalma viszont a benzinnél is nagyobb. Sajnos egy csomó dolgot meg kell oldani, pl. a 6-700 baros tárolást (önmagában nem nagy kunszt, de hogy balesetnél se legyen gond, az már kihívás) és a tankolást. Kaliforniában már 16 hidrogén kút van, persze nem szabad elfelejteni, hogy a hidrogén előállítása és tankolása ugyanúgy sok energiát emészt fel.

Kicsit olyan érzésem van, mint a PET palackok minél környezetbarátabb kezelésével és újrahasznosításával. Ha nem használnánk PET palackokat, nem lenne ilyen gond! Az autóinkat, fogyasszanak bármilyen keveset is, sokszor teljesen feleslegesen használjuk, lehet sétálni, bringázni, villamossal járni. A másik a látszat. Ha egy korszerűtlen szénerőmű látja el a körzetem, hiába töltöm konnektorról a kocsimat, elég sok fosszilis energiahordozóba kerül. A Tour de France is több CO2 kibocsátással jár a rengeteg néző 3 hetes körbeutaztatásával, mint a Forma-1 teljes szezonja. De ha nem is így van, érezzük, hogy sokszor a látszat csal. Egy-egy elektronikus ügyfélszolgálat bevezetése és elterjesztése hosszú távon akár sokkal nagyobb hasznára válhat a környezetnek, mintha mindenki villamossal menne ügyet intézni. Tudom, most meg a szerverfarmok energiafogyasztását felejtettem ki :)

Drugeth

Méghozzá Drugeth Vilmos. "Egyes feltevések szerint" ő építette a Szarkavárat solymáron. Mások szerint Laczkfy István nádor. Egyikről sem hallottam még, a kirándulás végén kaptunk az óvónénitől egy papírt a vár történetéről, merthogy a Szarkavár volt a mai ovis kirándulás fő célpontja. Mind a három csoport részére szervezték, az óvónők egy mesét kanyaritottak keretnek, beöltöztek, kettejük volt a király és menyasszonya, volt pásztor meg boszorka, a gyerekeknek feladatok stb. A várból lesétáltunk a Rózsika-forráshoz, ami amúgy a tavalyi ovis kirándulás célpontja is volt, csak akkor a Budapest felőli ösvényről közelitve.
Jó idő, szabad levegő, ráérős szülők, tízórais muníciók, több se kell a gyerekeknek a jó hangulathoz. Az óvónők lelkesedése előtt viszont le a kalappal, egy-egy ilyen esemény egyébként nagyban hozzájárul az ovi jó híréhez is.

sok egy napra?

Amióta leírtam, hogy ez a blog nem egy webes napló, egyre több személyes poszt van, úgy látszik magától fejlődik, csak épp nem a széles olvasótábor irányába :)
Néha nehéz visszaemlékezni, hogy mit is csináltam aznap. Megpróbálom most még frissiben vázlatosan leírni a csütörtöki ténykedéseim, ez ugyanis egy pihenős napnak indult, utol kellett érni magam:
-fél hét körül keltünk, mosakodás, fogmosás, a reggelim már a laptomom előtt fogyasztom, szerencsére semmilyen problémás email nem várt
-gyerekeket oviba, suliba, Esztert csak kiraktam, Emmával lelkiztünk egy sort az átöltözés után :) sajnos ezt is kocsival, Emmával még nem tudunk bringával oviba menni, talán a jövő héten
-kocsival anyukámhoz, megérkeztek a kertészek, megbeszéltük, miket csináljanak, elrendeztem a kocsikat a kertben, hogy mindenki elférjen
-aztán elmentünk először a gyógyszertárba (de nem készült el a megrendelt krém), aztán zöldséges, végül a CBA és a drogéria
-hazavittem anyukám, utána hazajöttem és leültem a gép elé dolgozni
-2 cikk lektorálásával végeztem, le is adtam a bírálatot és a korrektúrákat is, ezek lassan a körmömre égtek, Bálint kicsit megborította a naptáram, na nem mintha nem számítottam volna a születésére :)
-megírtam az anyasági támogatás és családi pótlék igénylő lapokat és lemásoltam a szükséges csatolmányokat
-beformáztam és kinyomtattam a formanyomtatványokkal együtt Réka ovis leveleit
-összezsugorítottam a raktárban várakozó PET palackokat
-leszereltem az Omega kerekét, öcsém talált benne egy csavart
-elvittem a gumishoz, amíg azon dolgozott, elugrottam a postára feladni leveleket és elhozni valami tértivevényes iratot, visszafelé már kész volt a gumi
-elvittem megtankolni anyukám kocsiját, rajtam kívül mindenkit idegesít, ha villog és benzinért rinyál a kocsi, pedig ilyenkor még csomó van benne...
-elmentem Emmáért az oviba, kiosztottuk Réka leveleit a gyerekek zsákjaiba. Ő "az" SZMK, ami annyit jelent, hogy időnként pénzt szed a többi anyukától és az ünnepségek előtt jól elkölti, majd leírja, mire költötte.
-volt még időnk addig, míg Eszter végez, így elmentünk egy boltba kólát és csokit venni :) Emma a tavaly őszi egészséges hét ovis rendezvény óta nagyon egészségtudatos, rosszallóan nézett rám, ő egy kis palack ásványvizet és egy csomag rágót kapott.
-elmentünk Eszterért, kicsit várni kellett rá, mert a jövő heti anyák napi ünnepségre próbáltak, kicsúsztak a tanulási időn. Az uzsonnát (zalais kenyér) már a kocsiban fejezte be.
-hazajöttünk, felraktam a megjavított kereket az Opelre
-elmentem Eszterrel a gyógyszertárba Bálint testápolójáért
-hazajöttünk Emmáért és átmentünk anyukámékhoz vacsizni
-még vacsora előtt a neten ellenőriztem apámék kertilámpa-vásárlását, öcsémnek rendeltünk valami matracot szintén a weben
-vacsora, aztán ismét haza
-behoztam a két muskátlis virágládát a garázsba, mert éjszaka állítólag szibériai fagyok várhatók
-Bálint fürdetése. Nemrég agyaltam rajta, hogy sok apukának miért a fürdetés a szent dolog? Miért nem mondjuk a fürdetés előtti egy óra? Én se segítek közben sokat, engedem a kádba a vizet, tartom benne és mosdatom, aztán alkoholozom a fültisztítót a küldökcsonk tisztításához, végül pelenkázás előtt kihúzom alóla a törülközőt. Ennyi. Ja, kiöntöm a fürdővizet és kiöblítem a kiskádat. Szóval nem nagy cucc, kíváncsi vagyok mit találnak benne mások, ami kihagyhatatlan. Mondjuk nagyobb korában Esztert dézsában fürdettünk, az nagyon szórakoztató volt neki is, nekünk is, azt már várom! Megint elkalandoztam...
-már pár napja csak GPRS-em van, az iPAD-ezés kicsit leszívta a 3G mobilnet keretem, de estére lecsorgott egy BBC film a Forma 1 korai történetéről, hát belekezdtem
-közben jutott eszembe valami, hogy azt ma vagy máskor csináltam-e? És máris nekiültem ennek a blogposztnak :)

Az a gáz, hogy amit igazán akartam, nem tudtam megcsinálni. Le akartam nyírni a füvet és kigazolni a sziklatámfalat. Hátra van még egy cikk lektorálásra, ez ráadásul valami külföldi szervezeté, nem ismerem még a sablonjait. A különböző családtámogatási nyomtatványokat nem tudtam feladni, mert nincs meg Bálint TAJ-száma (a lányoknál a TAJ-kártyáért még sorban kellett állni, most állítólag postázzák) és nem tudtam telefonon elérni senkit, aki megmondaná, hogy akkor ez most mindenképp szükséges-e és ha nem, akkor hova postázzam, 2011 van, nem akarok ügyfélszolgálaton sorban ülni. El kellett volna kezdeni rendezgetni és dobozolni a tavaszi nagy iroda-szanálás kb. 1-1.5 tonna (!) papírját a garázsban, hétfőn kezdődik a suliban a papírgyűjtés, kilogrammonként 15 forint megy az osztálypénzbe, most is jók leszünk :) Össze kellett volna szerelnem apám szobabiciklijét, mert az alkatrészeitől (egy szaki miatt szereltem szét és fotóztam le, emaileztem el, de nem tetszett a vállalási ár) nem tudunk mozdulni a raktárban. Le kellett volna vágnom a szomszéd felőli kerítéslábazat melletti Dörken lemez kilógó részét, végül is csak tavaly nyár óta van ott, bírja még... Bringával akartam a postát és gyógyszertárat intézni, de erre már nem maradt idő.
A lényeg az, hogy az ágyam 3 km-es körzetében mozogtam egész nap, semmi érdekes nem történt és a vásárláson kívül nem nagyon járultam hozzá nemzetgazdaságunk GDP-jéhez. Tudom, tudom...

magyar futózsenik

Két kivételes hazai futón akadt meg a szemem az utóbbi napokban. Az egyikre a Helyi téma újságban, ő Orbán Csaba, alias Ezüsthegyi Kabóca. A pali alig lát, szinte csak periférikus látása van, ott is homály. Erre megnyeri a 100 km-es ultramaratont (méghozzá 8:28 alatt, te jó ég!) és terepfutásokon is részt vesz, ahol pedig nem egyszerű tájékozódni. Most arra gyúr, hogy ott lehessen 2012-ben a Paralimpián a maratonon, ahová 2:55 a szintidő a biztos induláshoz, erről a blogján is ír, drukkolok neki! Szintén a blogján olvastam, hogy sört is iszik verseny közben. Más ultramaratonos beszámolókban is olvastam erről, ki kéne próbálni... eddig csak utána ittam, ha volt az ajándékcsomagban: a Sparon egy doboz Borsodi, most, a Samsung HHH-n egy korsó alkoholmentes Erdinger, ami akkor és ott igenis jól esett :) A kólát is sokan írják, de az elég általános lehet, mert a víz és izontóniás italok mellett a nagyobb versenyeken ott van a frissítő pontokon. Annak ellenére, hogy a Coca-Cola a világ egyik legfinomabb itala, verseny közben nekem csak mérsékelten jön be, ahogy a cukros izobigyók is, mert baromira tapad tőle utána a nyálam.
Messzire kanyarodtam, szóval a másik csóka Tóth István, ő megnyerte az Északi-sark maratont, merthogy ilyen verseny is van. Hóban, -32 fokban 4:54 alatt? Milyen szíve és tüdeje lehet! Akit érdekel egy rövid video interjú vele, megtalálja a futoblogon!

Ott vagyunk már?

Zappék 11 éve úton vannak. 2000-ben még nem volt gyerekük, akkor határozták el, hogy Buenos Airesből elkocsikáznak Alaszkába. Azóta úton vannak, született 4 lurkó, bár több, mint 2 tucat országot említenek, azért ez a leírás alapján azt jelenti, hogy az Amerikai kontinenst bebarangolták, voltak Ausztráliában és most a távol-keleten autókáznak.
A "mennyi idő múlva érünk oda?" sokszor ismételt kérdés volt gyerekkoromban nálunk is a Wartburg hátsó ülésén, akár Bajára, akár Hajdúböszörménybe mentünk. A lányaimmal már könnyebb volt, igazából csak kisbabaként viselték nehezen, velük Pécsre utaztunk sokat. Persze úgy intéztük, hogy egy alvás beleférjen, azon kívül játékok, könyvek, de csak elfáradtak. Amint nagyobbak lettek, akkor meg a látványos unalom a fő ellenség. Egy pár éve normalizálódott a helyzet, eleinte laptopot vittünk mesével, utóbb öcsém autós DVD lejátszóját használjuk fejtámla monitorokkal. Ez már okés, mehetnénk messzebbre is :) Amúgy (szerencsére) alig autóznak, így ha a város másik felére megyünk, már készülni szoktunk, ilyenkor például Eszter mesét olvas fel vagy mondókáznak. Azért a kiskacsafürdik is tud nagyon idegesítő lenni ha sokszor ismétlik mint valami beragadt lemez, de legalább jól elvannak és nekem sem hiányzik a rádió :)

gyerek- és terepfutóverseny

A Hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtér itt van tőlünk pár utcányira, itt rendezték vasárnap a 2. Samsung Olimpiai Zöld Fesztivál. Eszter és Viki már hetek óta tudtak róla, Emese néni, a tornatanár lelkesítette őket, eljött hát a nap. Nagyon izgatottak voltak, vittem hátizsákban kulacsokat, törülközőt, esőkabátot, bár esett az eső, végül egyikre sem volt szükség. A nevezésnél megkapták a rajtszámot és az ajándék polót, megnéztük, ahogy a bringások elrajtolnak és beálltak a rajthelyre. A speaker szórakoztatta őket, bemelegítés, hullámzás, tapsolás, szóval jó hangulat volt. Az osztályból még voltak rajtuk kívül páran, Emese néni is velük futott, én a szalag mögött szurkoltam. A célba érkezés után érdekes volt, hogy nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, nagyon örültek, de nem voltak olyan euforikus hangulatban, amibe én szoktam kerülni egy-egy verseny után. Aztán hazafelé már feldolgozták, akkor már a 3 km-es távon is indulhattunk volna :) Nagyon örülök, hogy tetszett nekik, jön a nyár, lesz sok futóverseny, talán a 3-4 km-es távokba is belekóstolhatunk még az idén.
A délelőtti hangulat engem is elkapott, beneveztem az egyik délutáni versenyre, a 14:20-kor rajtoló 14 km-es futásra. Az eső kitartóan esett, úgyhogy nem vittem telefont, nem volt mit hallgatni, így haza se tudtam szólni. 14:20-kor ugyanis csak azok csatlakoztak be a 14-kor rajtolt félmaratonistákhoz, akik 4 perc alatti kilométereket futnak, úgyhogy a saját tempómhoz (kb. 5 perces km) mérten csak fél 3 után álltam be. Nos, ez kemény volt, keményebb mint a félmaraton 2 éve. Az eső egy dolog, de annyira felázott a talaj, hogy sok helyen úgy tipegtünk nyakig sárosan, mintha jégen járnánk. 2 kört kellett megtenni a HHH oldalában, egy körön belül 170 méter szintkülönbség van, ez persze nem szépen elosztva; az Árpád-kilátónál a visszafordítónál kellett hegyet mászni és a cél előtt a szélzsákhoz fölkaptatni. Én az emelkedőkön is a lassú futást választottam, jobban esik lelkileg, hogy nem sétálok, de volt egy srác, aki az utolsó emelkedőn gyorsan gyalogolva megelőzött, ennyit a tipegős technikámról...
Végül 1:25 alatt beértem, nagy élmény volt. Gyönyörű környezet (mondjuk a belvárosban is szeretek futni, de az mégis más), gyerekkorom óta szeretem összekoszolni magam és remek futószezon nyitásnak bizonyult, még akkor is, ha legközelebb óvatosabban nevezek terepfutásra, mert ez teljesen más műfaj.

worldometers

Azaz "világszintű adatok bármely időpontban". Persze, jópofa, ahogy pörög a születés vagy halálozás mérője, de az igazán érdekesek az arányok, mire költünk, mennyit termelünk. Az eredeti site-on amúgy több adat van, azt hiszem át kellene alakítanom gázossá a kocsit :)