Utánanéztem a tegnapi békának, nem is lőttem mellé nagyon a nevével :) Egyáltalán nem meglepő, hogy a kertünkben belebotlunk:
"A barna varangy a környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket. A síkságoktól a hegyvidékekig, több mint 2000 méter magasságig mindenütt találkozhatunk vele. Természetes erdőkben és erdős pusztákon éppen úgy előfordul, mint az emberi településeken, valamint kisebb álló- és folyóvizek partján."
Eszterék este izgatottan mesélték otthon, hogy milyen randa békánk van, anyukám mondta, hogy pedig az hasznos. Mi hasznom van belőle, kérdeztem, pedig tényleg az:
"Tápláléka különböző gerinctelen állatokból áll. Férgeket, csigákat, pókokat és sok kerti kártevőt fogyaszt el, ezzel hasznot hajt."
Mondjuk a csigákat és pókokat sem szoktuk éppen elüldözni... És még sajnálhatjuk is szegényt:
"Az állat magányos."
Ezt alá tudom támasztani, a mienk is egyedül lébecolt, gyorsan lekaptam. Azt hiszem érthető, miért kell azonnal kiegészíteni a nevét a "ragyás" szóval:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése