-Üdvözlöm! Húzzon egy tételt és mondja a címét!
Karsal a kiterített lapokra tekintett és elvette a legszélsőt.
-Budapest, 1114, Bocskai út 79., harmadik emelet nyolc.
-Tessék? - ez most viccel vagy tényleg hülye, kérdezte magában Héder, a Matematika Tanszék ifjú adjunktusa.
-A címem.
-A tétel címét mondja! - okostojás, tette volna még hozzá, de még egy év sem telt el a fegyelmije óta, amit "hallgatókkal szemben alkalmazott sértő hangnem" miatt kapott, de kapott egy fülest, hogy ezt is már csak a dékán hatására enyhítették, az eredeti szövegben még a hallgatók emberi méltósága is szóba került.
-Mátrixok inverziója.
-Hogy mije?
-Ööö... invertálása!
-Na jó, ismeri a szabályt, 10 perce van kidolgozni.
Karsal különösen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a dolgozatok és egyéb megpróbáltatások alatt olyan benyomást keltsen, mint aki nagyon gondolkodik. Ráncolta a homlokát, idegesen rágta a ceruzája végét, néha látványosan, hangosan fészkelődött. Alig kezdte el a szokásos színjátékot, amelyet egyébként az oktatók nagy része szánalmasnak tartott, amikor gondolatai megint elkalandoztak. A tételről ugyanis rögtön eszébe jutott, hogy valami determinánst meg adjungáltot kell kiszámolni, de vajon mi köze lehet az adjungált szónak az adjunktushoz? Amikor felvették a Bandó Bálint Műszaki Főiskolára, nagyon büszke volt. Harmadik helyen jelölte meg, ide volt elég a hozott pontja. A Bandó még a híradóba is bekerült azzal, hogy az ilyen alacsony pontszámmal (akkoriban még 120 volt a maximum, a Bandóra elég volt 56) bekerült emberek vajon milyen mérnökök lesznek? Szóval a felvételről az értesítőt az akkoriban még kevésbé elterjedt, amerikai stílusú céges papíron küldték (a Bandó élen járt a marketing és PR tevékenységben), aláírta a dékán (az aláírás egyik fele halványabb volt, pecsételték) és egy adjunktus, a felvételi bizottság elnöke. Akkor találkozott először az adjunktus szóval, akkor azt hitte, hogy a felvételi bizottsági elnökök az adjunktusok.
Szóval az invertálás, hogy is volt? Ki kell számolni az adjungáltját és elosztani a determinánssal. Ezt tudta, hiszen az összes gyakorlaton ezzel kezdték a számolási feladatokat, kb. eddig is tudta mindig követni az órákat. Adjungált, adjungált... valami felváltott előjelváltás meg transzponálás is rémlett neki. Ezt mind leírta.
"Az mátrix inverzét az adjungáltjának és determinánsának a hányadosa adja. Az adjungált kiszámítása az előjelek váltása és a transzponálás miatt különös figyelmet igényel. Nagy méretű mátrixok esetén a művelet rendkívül számításigényes." Szerinte ez rendkívül szakszerűnek hangzott, azon mondjuk csodálkozott, hogy ilyen röviden is lehet válaszolni egy tételre, a kiírásban afelett lazán átsiklott, hogy a tételt egy 4x4-es mátrix invertálásával illusztrálja.
Már látványosan unatkozott, amikor ő került sorra, előresétált a fülledt levegőjű gyakorlati terem tanári asztalához és leült Héder elé.
-Áhh, maga az! A három per nyolcból!
-Igen. - mondta zavartan Karsal, közben arra gondolt, azta, ennek aztán van memóriája!
-Mondja, vagy olvassam el előbb?
-Kidolgoztam. - azzal átnyújtotta az üres A/4-es papírlapot, amin a saját adatai és a tétel címe annyi helyet foglalt, mint maga a felelet.
Héder elolvasta a három mondatot és elgondolkodott. Most vagy kikérdezem és utána egyest adok, vagy ki se kérdezem és megvágom. Ha kikérdezem, van esély rá, hogy súlyosan megalázom, a Mara terhes, ha ugrik az előléptetés és a plusz zsé, engem kinyír.
-Köszönöm, elégtelen! Kérem vegyen részt a felkészítő kurzusainkon is, ez kevés.
-Miért, mi volt a hibám?
-Ezt komolyan kérdezi?
-Igen. - válaszolta zavartan, így elsőévesként még bizonytalan volt, hogy milyen hangot is üthet meg az ilyen huszonéves ifjú titánokkal.
-Nos, nem írta le sem az invertálás lépéseit pontosan, sem az ehhez szükséges számításokat. Példával nem illusztrálta feleletét. De ami miatt megvágtam, süt róla, hogy lövése sincs hozzá. Akarja talán, hogy belemenjünk? Ha most itt előttem invertál egy tetszőleges 3x3-as mátrixot, extra időt kap a feleletre.
Karsal nem élt a lehetőséggel, sőt, soha nem tudta meg, hogy milyen egyszerű mentőkérdés volt. Úgysem tudott volna lefelelni.
Abban a félévben csak Kémiából ment át. Az előadó prof ugyanis elvesztette a ZH eredményeket és vizsga nélkül megajánlotta a kettest. Abban az évben az évfolyamon a Kémiának volt a legrosszabb átlaga, viszont csak Kémiából nem bukott meg senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése