Rékával megnéztük a moziban a Sorsügynökség (The Adjustment Bureau) című filmet Matt Damonnal a főszerepben. Mindketten bírjuk a csókát, a Tehetséges Mr. Ripley-ben éppúgy tök jó volt, mint a Bourne trilógiában. Sarah Silverman I'm fucking Matt Damon számáról (00:57-től) már nem is beszélve :)
Szóval a Sorsügynökség, szokás szerint spoiler: minden meg van írva. Ügynökök követik az embereket és ha valaki nem a terv szerint él, akkor finom kis korrekciókkal terelgetik, kiigazítják az útját. Davidnek az van megírva, hogy megválasztják szenátornak és később az USA elnöke lesz, ő viszont más utat választana, szerelmes lesz és a "felsőbb akarat" ellenére küzd ezért a kapcsolatért. Isten neve nem hangzik el (magyar hanggal néztük), az ügynökök a "felettesüket" elnöknek hívják. Az elnök végül kivételt tesz és új tervet engedélyez Davidék életének, happy end.
Nem tudom miért, de bírom azokat a filmeket, amik arról szólnak, hogy az életünk csak egy színjáték és döntéseinket észrevétlenül befolyásolják. Ezért tetszett a Truman show és az Eredet is, mindkét film alapötlete foglalkoztatott már korábban is, azaz, hogy meg lehet szervezni egy non-stop valóságshow-t, ahol mindenki be van avatva és az álmokban (ahol ráadásul más sebességgel telik az idő) tudatosan dönteni, irányítani a történéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése