Röviden életjeleket adhatunk magunkról, így értesítve ismerősünket. Persze ritkán történik valami érdekes és miért érdekelné akár az ismerőseimet is, hogy épp mit csinálok? Ez szerintem sem érdekes, de vannak híres emberek, sportolók vagy újságírók, akik a Twitteren máshol nem publikált információkat osztanak meg, én is emiatt regisztráltam 2 éve. A Tour de France kerékpáros körversenyt követtem a tévében, Lance Armstrong akkor tért vissza az Astana csapat színeiben. Az Astana sztrájával, Alberto Contadorral való felemás viszonya állandó kérdés volt a sajtóban, de a hivatalos közleményekben csak ködösítettek, regisztráltam hát és elkezdtem követni Armstrongot, a csapatot és 1-2 újságírót, akik a Tour-ral együtt utaznak. Tök jó volt a kulisszák mögé látni és Lance tollából olvasni, hogyan is érezte magát az adott szakaszon és mi is a véleménye pl. Contador szökéséről. Lance ráadásul saját maga írja és tölti fel a fotóit, ellentétben pl. Lewis Hamiltonnal (őt is követem). A Tour után el is felejtettem a Twittert, alig találtam meg a jelszavam, de most ismét használom. Charlie Sheen vagy Deutsch Tamás tweet-celebek naponta többször szállítják a beszólásokat, de meg lehet tudni Winkler Robi véleményét az adott autóról, amit nem írhatott le a Totalcaron, de a Twitter - számomra legalábbis - nem csak erről szól.
Ugyanis nem csak személyeket lehet követni, fent van pl. a CERN is a Twitteren. A
hadronütköztetőjüknek a beüzemelése óta szurkolok, kevésbé látványos de szerintem (illetve az én szempontjaim szerint, ez szubjektív) tudományos szempontból hasznosabb, mint az űrprogram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése