critical mass

Itt a jó idő, már nem csak én járok rendszeresen bringával munkába (hétfőtől indult a tavaszi BAM kampány!), de Eszterrel is bringázunk a suliba. Hétfőn reggel az iskola előtti tárolónál csúcsforgalmat kaptunk ki, vicces volt, ahogy a derekamig érő siserehad izgatottan állítgatta az állványokba a cangákat és csattogtatta a lakatokat. Fura is volt a sok kisgyerek, a nagyobbak (a suliban gimnázium is van) nem bringáznak? Talán csak korai nekik a fél nyolcas érkezés... Eszter mindenesetre szintén nagyon izgatott volt, vitte fel a kis kesztyűjét és sisakját, a lakat kulcsát egy nagy szalagra kötöttük és bezárták "a fehér szekrénybe" a többi értékes cucc (van akinek van már telefonja, azt szokták idezárni tanulási időben) mellé.
Utána tekertem tovább, egy hét alatt jelentősen megugrott a bringások száma, a Kacsa utcában a Fő utcai kereszteződéshez már vagy nyolcan érkeztünk egyszerre a piroshoz, a keskeny járdán párba rendeződve sorba fejlődtünk, vagy hogy is mondták anno az oviban. Ez talán még nem éri el a kritikus tömeget, de gyanítom csak azért, mert amikor én bringázom arrafelé, még kevés a gyalogos, elférünk a járdán. A szokásos útvonalamon a Széna téri csomópont az egyedüli, ahol a felfestés ellenére sokszor vegyülünk gyalogok közé, sokaknak ez nem tetszik, türelmetlenek, nem várják ki a zöldet, több necces helyzetnek voltam már szemtanúja. Ezzel szemben örvendetes, hogy a bringások nagy része a bicikliúton közlekedik és nem az autók között, az a szerencsejáték az így megnyert percekkel megmarad a futároknak.
Egyszer Ecserről jöttem haza bringával és kiszúrtam egy ilyen futárt a forgalomban, ahogy tempósan tekert a Kerepesin az Örs felé, én szintúgy a járdán elkerített bringaúton. Kíváncsi voltam a sebességére, elkezdtem tehát teljes erővel tekerni, de a sok kereszteződéssel és több lámpával mindig elvesztettem előnyömet, miközben láthatólag közel sem küzdött úgy, mint én. Az Örsön végleg elhúzott, azt nehéz az utat megkerülve keresztezni. Még szerencse, hogy nem kell sietnem, ha tekerek.