Karsal - a Jaguar

Karsal 7 év alatt lediplomázott. A Külkeren, levelezőn, a Bandót ugyanis 2 félév után otthagyta. A Külkeren fizetősöket nem bántották nagyon, Karsal szülei pedig egész jól éltek, támogatták fiúk tanulmányait. Egyrészt Jánost a BKV-nál felkarolta valami főszakszervezetis elsővonalbéli szárnysegédjének, másrészt, még a 60-as években örökölt második kerületi üdülőt olyan áron sikerült eladniuk, hogy Jánosnak több életbe telt volna elkocsmázni az összeget, de Ágnes észnél volt. Ebből fizették Karsal első lakását is a diplomájának átvétele után. A Külkeren különböző szakirányokban lehetett választani, Karsal végül a biztonságpolitika iránt érdeklődött, Fecócal jó volt a viszonya és egy csomó tanulmányt meg tudott íratni vele egészen 2000-ig, amikor Fecó végleg kiköltözött Amerikába. Karsal tankörének mentora csak Karsalról nem tudta elképzelni, hogy értelmes állásban helyezkedik el, pedig mekkorát tévedett... a diplomáján meg sem száradt a festék, amikor 2001 őszén tele lett a sajtó a terrorcselekményekkel és azok elleni védekezéssel. Ekkor ismerte meg Győzőt. A "Győző Biztonságtechnika Kft." diszkókba szervezett ki biztonsági őröket, többnyire kényszernyugdíjazott rendőröket és kigyúrt iskolakerülőket. Győző nagyon gyorsan kapcsolt, 2001 szeptember 18-án megváltoztatta cége nevét: "Győző Biztonságtechnika és Terrorelhárítás Kft.". Tőkéje nem volt, a céges borítékokat is sajnálta kidobni, vignettával ragasztotta felül a régi cégnevet. 2 hónap alatt egy csomó üzletet kötött nagy állami cégekkel, pl. gázfogadó állomások vagy erőművek terrorvédelme. Ide már nem küldhette sem a nyugdíjas rendőröket sem a kopasznyakúakat, diplomás értelmiségire volt szüksége, így jutott Karsalhoz és pár társához. A munka Karsalnak való volt. 2-3 biztonsági őrrel terepbejárásokat kellett tartani és biztonságtechnológiai szakszavakat használva megállapítani "milyen fokú intézkedések foganatosítására van szükség". Akkoriban a nettó 120 nagyon szép pénznek számított pályakezdőknek. Karsalnak lakása is volt, egy valami hiányzott csak, az autó.
Szüleinél a Havannán két fajta autó volt elterjedt a telepi srácok között. Az öreg BMW és az újabb Suzuki. A BMW-k általában porig ültetve, kályhacső kipufogóval ijesztgették a kismamákat, míg a Suzukikra versenycsíkok (két vastag fehér csík az autó tetején és motorháztetején középen) kerültek és csillogó alufelnik. Karsal érezte, hogy a BMW kicsit erős lenne a telepbejáráshoz, még a végén nem látják róla, hogy ő komoly ember. Maradt a Suzuki. Ugyan a lakásfelújításra kapott pénzből még maradt valamennyi, Karsalt pillanatok alatt rábeszélte a kereskedő a 0%-os hitelre. Nem olyan sok az a 49 ezer havonta, hiszen megvan már a kéród, nincs gyereked, 8 év alatt kifizeted, akkor ez még csak bejáratós lesz! Karsalt persze nem ez érdekelte, hanem hogy a 0%-os hitellel marad pénze felnire és még az ablakokat is lesötétítheti!
Fél éve dolgozott már Győzőnek és elégedettek voltak vele. 15-20 szakszó  (Karsal egyik kedvence a rizikófaktor szó volt, szerinte roppant szakszerűen hangzott) ismételgetésével csinálta a terepbejárásokat és a felülvizsgálatokat. A megrendelők soha nem kérdőjelezték meg szaktudását, Győzőt meg csak az érdekelte, hogy komolyabbnak tűnjön a cége a diplomás szakemberrel. Ugyanis akármilyen alaposan és szakszerűen végezték az állapotfelmérést és térképezték fel a veszélyeket, a vége úgyis csak az lett, hogy Győző odaállíttatott egy rakat biztonsági őrt és egyáltalán nem félt attól, hogy megtámadják az adott erőművet vagy raktárt. 1-2 éven belül lecsengett a piacszerzés korszaka, a meglévő ügyfelek megtartására kellett koncentrálni, Karsalnak is az lett a fő feladata, hogy járja az országot és "felülvizsgálatot" tart, minden esetben az ügyfelek jelenlétében. Amikor már ment a bolt és nem kellett vignettázni sem, Győző kétnyelvű névjegykártyákat készíttetett Karsalnak és kollegáinak. "De nekünk nincsenek is külföldi ügyfeleink!", mondták, erre Győző azzal válaszolt, hogy "Ezt az itthoni ügyfeleink nem tudják!" Karsal ettől kezdve tudta, hogy ő Supervising manager.
A különböző iskolákban hozzászokott a szégyenérzethez, pontosabban kevés esetben szégyenkezett, leperegtek róla a dolgok. Amióta munkába állt és nem egyszer nála kétszer akkora kigyúrt ficsúrokat utasítgathatott, kijött az edzésből, ismét könnyebben megsértődött. A felülvizsgálatoknál azonban egyre több megjegyzést kapott az imádott Suzukijára, úgy érezte lenézik miatta és kicsit fura is volt a céges parkolókban a sötét Audik közé parkolni, nagyon virított a piros Suzuki. Maranello-piros, szokta mondani. Említette Győzőnek, de ő azt válaszolta, jobb, ha Suzukival jársz, ne lássák mennyit akasztunk rajtuk! Karsal ezt nem egészen értette, hiszen ő maga nem sokat "akasztott", alig emelkedett a fizetése, míg Győzőnek 2004-ben már az Adrián épült a nyaralója. Így lett ő (virtuális) Jaguar tulajdonos. A MOL-osoknak azt mondta, a Jaguarral nem jár "helyszínelni", nem viszi ilyen poros bekötőútra, azért van a Suzukival. A nyomdásoknak azt mondta, tuningolják a jagcsit, az különben is játszós autó! Pár hónap alatt az összes ügyfelük kapcsolattartója tudott a "Dzseg"-ről, ahogy Karsal sokszor nevezte. Zseninek tartotta magát. Nem kerül pénzbe (azért egy Jaguar emblémás kulcstartóra beruházott az Ecserin, 800 volt az utánzat, 1200 az eredeti, neki eredeti lett), imádhatja tovább a Suzukit és mindenki szemében nagymenő lett, gondolta. Fél év után annyira beleélte magát a szerepbe, hogy a képzeletbeli Jaguárral sztorizgatott is. Meghúzta egy állat a Rió előtt! Máskor meg megszorult a vízpumpa és most Londonból várja az alkatrészt! A Jaguar kinyitotta előtte a világot. Jaguar tulajdonosként már mesélhetett arról, hogyan érdemes repülőjegyet foglalni vagy milyen a beach Dominikán. Akiknek mesélte, azokkal havonta jó ha kétszer találkozott, akkor is csak egy kávé erejéig, amíg aláírták a papírokat. Tegeződtek, haverkodtak (Karsal büszke is volt rá, mennyi haverja lett), de egyik se tudta, hol lakik a másik. Ideális állapot volt, Karsal befutott.